Boris Lurie & Wolf Vostell. Művészet a soá után

Boris Lurie és Wolf Vostell legfontosabb témája a holokauszt felfoghatatlan borzalma volt.  A háború, a kegyetlenség, az erőszak és az emberiség ellen elkövetetett bűnök drámai megjelenítésével igyekeztek felhívni a figyelmet a közös felelősségvállalás szükségességére. Vostell arra törekedett, hogy a művészethez méltóvá tegye az életet, Lurie pedig úgy tekintett a művészetre, mint a túlélés lehetőségére. A két művész alkotásai az érzelmekre hatnak, szembesítenek a tömegmédia által megrajzolt csalóka „valósággal”.

A háborús bűnök megdöbbentő képeit felszínes reklámképekkel kombinálva sajátos nyelvet hoztak létre, mellyel a tömegmédia felszínességét, a kritikus témákat relativizáló, jelentéktelennek feltüntető mechanizmusait vizsgálták. Minden egyes képük személyes állásfoglalás az erőszak, a vizuális manipuláció és a szexizmus ellen, ugyanakkor egyfajta vádirat a háború utáni fogyasztói társadalom ellen, amely könnyedén átlép az áldozatokon és az elszenvedett traumákon. Sokkoló, felkavaró képekkel dolgoztak, hogy újra aktivizálják az emberek eltompult érzékeit.

Művészi eljárásukkal széttördelték a valóság média által közvetített képét, hogy azt meghökkentő módon rakják újra össze. Magyarázat vagy fogódzó nélkül szembesítették a nézőt az erőszak tényével, így kényszerítették saját álláspontja kialakítására. Nyers, őszinte megnyilvánulásaik manapság aktuálisabbak, mint valaha.

Helyszín: 2 emeleti kiállítótér