Nicolas Schöffer állandó kiállítás

A Nicolas Schöffer Gyűjtemény állandó kiállítása

A világhírű képzőművész, Schöffer Miklós, azaz Nicolas Schöffer 1979-ben teljes életművét bemutató anyagot adományozott szülővárosának, Kalocsának. A város megvásárolta és múzeumi céloknak megfelelően átalakította, kibővítette a család egykori házát, melyben 1980 novemberében nyílt meg a Schöffer Múzeum. Az állandó kiállítás anyagát Schöffer magyar tanítványával és munkatársával, Dargay Lajos szobrászművésszel közösen válogatta össze, aki ezt követően három évtizeden keresztül gondozta, vezette a Múzeumot.
1994-ben új teremmel bővült a Múzeum. A folyamatosan bővülő Schöffer Archívum mellett Eléonore de Lavandeyra Schöffer, a művész özvegye francia nyelvű könyvtárat hozott létre. Ettől az évtől pedig időszaki kiállításoknak is helyet ad a Múzeum.
2012-től kezdve az intézmény Nicolas Schöffer Gyűjtemény néven működik.

Az állandó kiállítás anyaga, a több mint negyven művet tartalmazó kollekció alapos áttekintést nyújt a művész életművéről a korai, még az 1950-es, 1960-as években készült térdinamikai alkotásoktól a legutolsó, kibernetikusan vezérelt művekig.

Művészetének három főbb periódusa: térdinamizmus, fénydinamika, idődinamizmus

Az állandó kiállításban mindhárom korszakra találhatunk példákat.

A Térdinamikus művek, a Luxok és a Chronosok párhuzamos kialakítása mellett temérdek egyéb alkotás is készült. Izgalmas és komplex művészeti folyamatok bontakoztak ki Schöffer életművében. Ezekből több mű is látható a Gyűjtemény állandó kiállításában.

A Prizmát három hatalmas tükör alkotja, melyek belül sokszoros tükröződést hoznak létre. A hátsó vetítőfal mögött a mozgó Schöffer-szoborra eső, programozott fényjáték a prizma ernyőjére tükröződik. Ezáltal a prizmába behajoló néző egy teljesen elvarázsolt, végtelennek tűnő látványtérbe kerül, ahol a mozgás, a ritmus és a kettős vetítés számtalan lebilincselő vizuális kombinációnak ad teret.

Mikroidők sorozatában Schöffer a látás idegi folyamatára, a retinán áthatoló fény és az agyban megjelenő képkeletkezés közötti időeltérésre – erre a 30 ezred másodpercnyi mikroidőre – épített. Alkotásai egyik oldalukon nyitott dobozok, belsejükben mozgó, tükröző, fényhatásokat adó elemekkel, hajlított tükör háttér előtt. A keletkező fényjáték hol annyira felgyorsul, hogy az emberi felfogóképesség határán összefüggő fényfüggönyként jelenik meg, hol drámaian lelassul, és különálló fénypontokká válik szét.

A Varetra egy fekete doboz, hátán fényforrással, melynek intenzitása az előlapon szabályozható. Az izzósor előtt található négy résbe lapelemeket lehet csúsztatni. Múzeumpedagógiai foglalkozásokon a gyerekek, de akár az érdeklődő felnőttek is manipulálhatnak a dobozzal, maguk is készíthetnek elemeket, mellyel saját kinetikus festményeiket alkothatják meg.

Nicolas Schöffer grafikai munkákat is készített. A szitanyomatok, kollázsok, számítógépes grafikák élete utolsó periódusában, 1985-től egyedülivé váltak művészetében, miután egy betegség következményeként nem tudta többé használni a jobb kezét. Balkezes grafikai technikákkal kísérletezett, egy kézzel is készíthető kollázsokat hozott létre. 

A szitanyomással készült grafikai alkotások, az úgynevezett Varigráfiák a „tér – fény – idődinamizmus” egyik utolsó vetületét jelentik. A megszerkesztett formák arányai az aranymetszés szabályainak meg- felelő harmóniát követik. A színválasztás is szigorúan meghatározott: a tiszta színek, nevezetesen a piros, a kék, a fekete és a fehér, valamint ezek esetleges árnyalatai.

A Gyűjtemény közelében, a város buszpályaudvarán található Schöffer egyetlen magyarországi köztéri alkotása, a CHRONOS 8 fénytorony. A kibernetikusan vezérelt, 27 méter magas tornyot 1982-ben állították fel.