A néprajzi tudás mint gólpassz – akik passzolnak: Benedek Csaba és Gecse Annabella néprajzkutatók
A 20. század intézményesítette a 19. századi születésű néprajztudományt, amelynek eredményei könyvekben, cikkekben és kiállításokban jelentek, jelennek meg. Ezek megjelenését – mint minden más tudomány esetében – követte a népszerűsödés, a néprajz „divatja”. Az 1960-as évekkel kezdődően a néprajz folklór része terjedt szét a társadalomban, szerkezeti kötések nélkül (táncház, népzenei együttesek, viselet részletei, stb.) Az 1990-es évektől, összefüggésben a sajnálatosan egyre inkább időszerű klímaváltozással, a korábbi századok természetközelibb életmódja iránti érdeklődés fordította a figyelmet a néprajzi ismeretek felé. Napjainkban a reformétkezés, a természetes anyagok „emberbarát” tulajdonságai miatt fordulnak sokan a néprajzi tanulmányokban rögzített tudáshoz.
Tárlatvezetésünk a múzeum néprajzi állandó kiállításában keres olyan csomópontokat, amelyek új, mai keretekben hasznosítható régi ismereteket nyújtanak.