Magyar nyelvű színjátszás Petőfi korában, 1823–1849
Petőfi élete során ő maga is több színházi szerepben kipróbálta magát: volt színlapkihordó és mindenes a Pesti Magyar Színházban, karakterszínész, kardalos különböző vándortársulatokban, fellépett barátja, Egressy Gábor jutalomjátékán.
Fordított és írt drámát, szavalta saját verseit. A kiállításban bemutatjuk a magyar színjátszás 19. század első felére jellemző szerkezetét, a reformkor politikai célkitűzéseit segítő kezdeményezéseit, a színjátéktípusokat, szerepköröket, a játszóhelyeket, a társulatok színpadtechnikai lehetőségeit, az ekkor használt gesztusnyelvet, a színészek társadalmi megítélését. Petőfi vonatkozó verseit is megidézzük.
Bemutatjuk az 1823–1849 között országszerte működő színházakat és előzményeiket is. A társadalmi pártolás hiánya miatt a vándorszínészet alapvető ekkor Magyarországon.
Jókai Mór nagyszerű regénye: az És mégis mozog a föld alapvetően erről szól. A színészek arra kényszerültek, akik elsősorban a nemesség pártfogására számíthattak volna, hogy a közönséget lakóhelyén, az ország- vagy megyegyűléseken és a vásárokon keressék fel.
A vándorszínészi lét utóbb a magyar filmeknek köszönhetően (Déryné, Liliomfi) idealizált módon él az emlékezetben. A magyar színjátszás e korai korszakáról igyekszünk valós képet felrajzolni.
Petőfi saját színpadi művét, Shakespeare fordítását színházi felvételek –, alakjának utóéletét a korszakhoz kapcsolódó néhány filmrészlet teszi láthatóvá.
A látogatók fölléphetnek a korabeli színpadra, fölpróbálhatják a reformkori jelmezeket, működésbe hozhatják a színpadi hangeffektusokat keltő eszközöket. Az utolsó terem a vándorszínészek életmódját teszi átélhetővé. (A látványterv Mira János munkája.)
