A szívre kattintva hozzáadhatja a programot a kedvenceihez. A Kedvencek menüpontban rendezhetők és kinyomtathatók a kiválasztott programok.

Csend és fény - kurátori tárlatvezetés

Időszakos kiállítás
tárlatvezetés

19:00

22:00

Mester után a tanítvány


A mester, Egry József után tanítványára, közeli barátjára, Szalai Zoltán (1919-1995)
festőművészre és művésztanárra szeretnénk irányítani a figyelmet az idei Múzeumok éjszakáján, június 22-én nyíló életműkiállítással. A Balaton festőjéhez hasonlóan az ő művei között is kezdettől fogva kitüntetett szerepet kapott a víztükör, a vízparti táj. 

Korai festészetének meghatározó témája neki is a Balaton volt, ezt váltotta fel később a
Nyergesújfalunál kiszélesedő Duna látványa, majd a külföldi, lengyelországi és szardíniai
utazásai során felfedezett tenger végtelenje. Saját bevallása szerint mindig az a környezet inspirálta, amely körülvette. Így avathatta festőivé az árpádföldi műterem és a Százados úti művészlakás rácsos ablaksorát, amely az életmű csúcspontját képviselő „veranda-képeket” inspirálta.
 

Festészetét a második világháború után továbbélő nagybányai szellemiségre,
posztimpresszionista szemléletre épülő, a konkrét látványelemekből kiinduló, természetelvű látásmód jellemzi, de – amint maga mondja -, a látvány csak ürügy, a kompozíció, a színek összehangolása ennél fontosabb számára. Sajátos atmoszférájú, érzékeny, lírai szemléletű képei klasszikus műfaji kategóriákba illeszkedő tájképek, csendéletek, enteriőrök, ritkán portrék és aktok.


Lényegre redukált témái egyszerűek, szinte jelentéktelenek, jellemzőjük a színek bársonyos sejtelmessége, érzéki kifejező ereje, kompozícióinak letisztult rendje. Képei levegős, friss akvarellek, puha, könnyed guache-ok, bársonyos olajképek, vagy olajpasztellek, amelyek a szemlélődés csendjébe vezetnek, vagy a napsütötte táj koloritját osztják meg velünk.
 

Előszeretettel keresi a finom árnyékokat, fényvisszaverődések hatását, nem riad vissza a
fogyatkozó fények, gyenge átszűrődések, derengések megragadásától. Festményein kerüli a mozgást, az ehhez kapcsolódó emberábrázolást, ellenkezőleg, az állandóság, a mozdulatlan nyugalom rögzítésére törekszik. A fény jelenségeit kutató, a színek intenzitásának prioritást adó, a részleteket egyre inkább háttérbe szorító festészete egyéni, csak rá jellemző, bensőséges lírával, a szemlélő meditatív csendjével áthatott.