Reform életmód | Prof. Dr. Németh András előadása

Az életreform a 19. és 20. század fordulóján virágkorukat élő modernizáció-kritikai mozgalmak összefoglaló elnevezése, amelyek közös jellemzője a természethez való visszatérés; az öngyógyítás; az elveszett kozmikus teljesség és spiritualitás keresése. Ezek a „menekülés a városból” civilizációkritikai jelszó mentén szerveződő reformtörekvések (mint például kertváros-építő, földreform, antialkoholista, továbbá vegetáriánus, természetgyógyászati, testkultúra mozgalmak, és az ezekhez kapcsolódó különböző újvallásos, társadalomreformer és művészeti törekvések) sokszínű, gyakran egymással is vitában álló sokszínű mozgalmakat alkotnak.  A Monarchia fővárosaiban, Bécsben, Prágában és Budapesten ekkor megjelenő értelmiségi elit neves képviselői, fiatal írók, képzőművészek, zeneszerzők, filozófusok, természet- és társadalomtudósok gyakran maguk is követői, terjesztői ezeknek a divatos önreform törekvéseknek, a vegetarianizmusnak, a természetgyógyászatnak, a testkultúra mozgalomnak és az azokhoz kapcsolódó különböző ezoterikus, gnosztikus üdvtanoknak és társadalmi reformutópiáknak. 

Ezek a 20. század első évtizedeiben kibontakozó mozgalmak nem csupán a múlt századforduló utáni időszak sajátos korjelenségei. Alapmotívumaik később több hullámban (például a „hatvannyolcas ifjúsági és „zöld” mozgalmak”, majd a posztmodern, illetve a „New Age” különböző törekvéseiben) újjáéledő, majd intézményesülő modernizációkritikai mozgalmak társadalmi konvenciókat átformáló életformáiban, reform-, illetve gyakran utópisztikus kvázi-vallásos ideológiáiban is megjelentek.  Ezek elemei felfedezhetőek napjaink különböző népszerű divatirányzataiban is, például a funkcionális, sportos öltözet és cipőviselet, a fitness-mozgalom, a vegetáriánus étkezés, a biogazdálkodás és a reformkonyha, az ökológiai mozgalmak, a természetgyógyászat, a különböző keleti vallások és küzdősportok, a teozófia, antropozófia és az ezotéria egyéb irányzatai iránti vonzalomban. Emellett jelen vannak a kertvárosi és természetközeli lakókörnyezet kialakítására, továbbá az egyenrangú kapcsolatokra törekvő közösségi élet számos megnyilvánulásában, a gyermeki környezet és nevelés gyökeres változásaiban és a gyermekközpontú iskola térhódításában is.