A hagyományos indiai viselet testközelből – avagy hogyan öltsük fel a szárit?
Egyedi helyszín: FIGYELEM!!! HELYSZÍNVÁLTOZÁS!!! A Hopp Múzeum összes Múzeumok Éjszakája programja az idei évben a Vasarely Múzeumban (1033 Budapest, Szentlélek tér 6.) kerül megrendezésre!
A szári Dél-Ázsiában elterjedt hagyományos női viselet, egy 4,5-8 méter hosszú és 60–120 cm széles, varratlan anyag, melyet a derék köré csavarnak szoknyaként, és a vége az egyik vállon van átvetve, illetve egyes öltözködési stílusokban a fejet is fedi. A szárinak sokféle stílusa van, ezek régiónként változnak.
A ruhadarabról először az 5000 éves indiai eposz, a Mahábhárata ír. E szerint Siva isten ajándékozta az első darabot a gyönyörűséges Draupadinak, Pandava feleségének, hogy testét megvédje vele a rajongó férfinép tekintetétől.
Mára már két különálló (varrott) darab is hozzátartozik a szári viseléséhez. A blúz, aminek az anyagát a legtöbb szárihoz automatikusan adják és a szabók méretre varrják, egy rövid szabású top (a csóli). A másik darab, az alsószoknya egy (leginkább) harang alakú, alul fodrozott szoknya. Egykor a férfiak is hordtak színes szárit, ami rövidebb volt mint a hölgyeké, de ez mára teljesen kiment a divatból.
Manapság minden minőségben (műszál, pamut, selyem) kapható szári. Az anyag, annak szövése, motívumai, díszítése és hajtogatása árulkodik a viselője anyagi és szociális helyzetéről, társadalmi hovatartozásáról, illetve arról is, hogy Dél-Ázsia melyik részéről származik.
