Hagyaték és hagyomány az újkőkorban

Az őskor időszakában írásbeliség híján a történeti tudatot a hagyomány és az őskultusz helyettesítette. A letelepült újkőkori közösségek megnövekedett időbeli perspektívájára a folyamatos jelen és a tagolatlan múlt volt jellemző. Az utóbbi mélységét a fizikai valóságban a tellek (mesterséges dombok) méretének folyamatos növelése jelenítette meg Délkelet-Európában és az Alföldön. A hagyomány teremtésében és fenntartásában a különféle tárgyak és az ezekkel végzett rítusok jelentős szerepet játszottak. A különleges tárgyak megszerzése, ajándékozása, birtoklása egyéni és közösségi szinten is túlmutatott a javak felhalmozásán, e tárgyakon keresztül kapcsolatot tartottak fenn nemcsak az élőkkel, de a halottakkal is. Az előadást Füzesi András tartja.