Köszöntő

„Föl kellene próbálni… föl, / »Tárgyakhoz nyúlni!«, de hátha… / Én istenem, de jó lenne, / ha ez a kalap találna! // Fölpróbáltam. Nyakamig ért. / Nagy volt, szörnyen nagy és örök. /  Néztem, néztem, s még tán el is mosolyodtam: / No de sebaj, belenövök.” – így zárja Arany János kalapja című, 1955-ben írt versét Kányádi Sándor, akit a szalontai múzeumban tett látogatásakor megihletett a nagy előd fejfedője. Mindmáig eleven sorok ezek, és híven illusztrálják, hogy egyszerre milyen költői és gyermeki lázba jövünk, amikor múzeumban járunk, ahol megelevenedik a múlt, s a tér- és időbeli távolságok elillannak. Ez az az élmény, amely soha nem hagyja, hogy kulturális örökségünk értékeit régi ködökbe vesző, halott tárgyaknak lássuk. Mert valójában nem is azok. Hanem olyan, jelenünket is meghatározó, jellemünket is formáló szellemi kincsek, melyekkel ha jól sáfárkodunk, a jövőnket is bebiztosítjuk.

A Múzeumok Éjszakája immár 22. alkalommal hívja fel a figyelmet ezekre a kincsekre országszerte. Idén több mint 400 intézmény tárja szélesre kapuit, hogy több ezer programmal nyűgözze le a lelkes érdeklődőket, nevelje gyermekeinket, s tegye még több művelődni vágyó embertársunkat rendszeres múzeumlátogatóvá.

Vészterhes időkben talán még nagyobb szükségünk van az ilyen alkalmakra, amikor elidőzhetünk mindazon tudás, emlék és eredmény panorámája előtt, amit elénk vetít a magyar történelem és a nagyvilág. Mindaz az örökség, amely felhalmozódott évezredek alatt egészen a legújabb kori technikai vívmányokig. Egyfajta beavatási szertartás ez, szent együttlét őseinkkel és közelmúltunk kiválóságaival. 

A kultúra biztos támasz. Egyszerre kapaszkodó a gyökereinkbe, hogy tudjuk, honnan jöttünk – és kapu a jövőnk felé. A kultúra identitás- és közösségformáló erő, amelynek megélése nem csupán szép kötelességünk, de lelki szükségletünk is. És felelősség, hiszen ahhoz, hogy gyermekeinknek továbbadhassuk, időről időre újratanuljuk és újraéljük. 

Mindehhez ragyogó és folyton megújulni képes terepet kínálnak múzeumaink, kulturális intézményeink, melyeknek fáradhatatlan és elkötelezett munkatársai ilyenkor bevezetnek minket a kulisszák mögé, hogy még közelebbről megcsodálhassuk örökségünk értékeit. Köszönet érte! És köszönet művészeinknek, akik a legkülönfélébb kulturális programok élményével gazdagítják a családokat egész éjszaka.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tanuljunk, ámuljunk, szórakozzunk a Múzeumok Éjszakáján, és vigyünk magunkkal mindenhonnan lelki és szellemi táplálékot! Tartalmas feltöltődést kívánok!

Csák János
Kulturális és innovációs miniszter