Számomra a család és a kultúra igazi érték

Interjú Oláh Gergővel

A Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozatnak először a tavalyi évben volt „szóvivője” vagy még divatosabb kifejezéssel élve „arca”. Akkor Für Anikó Jászai Mari-díjas színésznő és érdemes művész vállalta a feladatot, azazhogy általa minél több emberhez jusson el a rendezvény üzenete. Idén a szervezők választása Oláh Gergő énekes-zenészre esett, aki örömmel tett eleget a felkérésnek. Bevallása szerint Gergő nem vérbeli múzeumlátogató, de nagyon szereti a művészeteket, és kellően nyitott, így nagy lelkesedéssel vett részt – helyenként a családjával – a számára szervezett tárlatvezetéseken, interaktív programokon azért, hogy az idei Múzeumok Éjszakáján, június 23-án már számos saját élménnyel gazdagabban számolhasson be múzeumi kalandjairól és ajánlhassa azokat a nagyközönségnek.

– A Múzeumok Éjszakája „arcának” lenni nyilvánvalóan egy szép feladat. De mégis mi volt az, ami téged leginkább motivált abban, hogy igent mondj a felkérésre?

– Nagyon megörültem, amikor értesültem a felkérésről, különleges dolognak tartottam, és egyúttal megtiszteltetésnek is vettem, hogy rám gondoltak a szervezők. Szeretem a művészeteket, annak több műfaját is, és azt gondolom, hogy ez a rendezvény pont ezeknek a műfajoknak az egymást erősítő hatásairól szól: egy időben az ország sok-sok pontján, a nagy múzeumoktól a kis, ámde fontos értékeket őrző gyűjteményekig különböző művészeti ágakhoz tartozó eseményekkel tarkítva ismerkedhetnek meg a közgyűjtemények kincseivel az érdeklődők, akár egészen újszerű felfogásban, látásmóddal. Ez volt az, ami miatt egyértelmű volt számomra, hogy az esemény mellé állok.

– Van-e olyan múzeumi élményed, amit szívesen megosztanál velünk?

– Ha csak a közelmúltra visszatekintek, nagyon tetszett a Magyar Nemzeti Galériában a Minitextúrák kiállítás, amin a családdal vettünk részt. A gyerekek azóta is emlegetik a múzeumi élményt, olyannyira, hogy Denisz fiamat nem is tudtam rábeszélni, hogy a két héttel későbbi kecskeméti Leskovszky Hangszergyűjtemény-látogatás helyett óvodába menjen. Hozzáteszem, örömmel igazoltam az óvodai hiányzását, mert éreztem, hogy ez mindkettőnk számára nagy élmény lesz, hiszen a zene – bár még alig több mint 6 éves – az ő életét is meghatározó tényező. A hangszergyűjteményben tett látogatásunk olyannyira fantasztikus volt, hogy még most is beleborzongok, amikor eszembe jut. Ennyi különféle és különlegesebbnél különlegesebb hangszer, ami egyúttal ki is próbálható, és mindez egy karnyújtásnyira Budapesttől, maga volt mindkettőnk számára a csoda. Legszívesebben órákig örömzenéltem volna még a fiammal és a gyűjtemény vezetőjével, Szilágyi Áronnal, aki nemcsak nagyszerű tárlatvezető, de kiváló zenész is, nem volt ugyanis olyan hangszer, amit ne tudott volna megszólaltatni. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett, amikor a hatéves Denisz fiam gyakorlatilag bármibe belefújt, csodás hangokat adott ki, nekem pedig úgy tűnik, órákat kellene vennem ahhoz, hogy az alpesi kürtből vagy a didzseriduból hangokat csaljak ki. Gyerekkoromban is többször jártam múzeumban, de arra úgy emlékszem vissza, hogy ott csendben kell lenni, nem szabad semmihez hozzányúlni. Örülök, hogy ez a szemlélet mára teljesen átalakult, és az interaktivitásra, a kipróbálásra és a cselekvő részvételre helyeződött át a hangsúly.

– Az idei Múzeumok Éjszakája kiemelt témája az „Ami összeköt – Család és kultúra”. Nálad ez hogy találkozik, milyen értékek mentén kapcsolódik?

– Azt gondolom, hogy mindkettő külön-külön is a legcsodálatosabb értékeket hordozza. Vegyük például a családot, ami nekem és a feleségemnek is az egyik legfontosabb érték. Ezért is vállaltunk nagy családot, három gyermeket – és hamarosan érkezik a negyedik, ez mindkettőnket boldogsággal tölt el. A család szerintem az embernek sokkal inkább tartós boldogságot tud adni, a pillanatnyi örömök helyett, és számomra a tartós boldogság a valódi érték. Ami a kultúrát illeti, fontosnak tartom, hogy a gyermekeimmel együtt megismerjük, felfedezzük és megértsük a kultúra kiemelkedő alkotásait, és nagyon remélem, hogy a magam részéről hozzá is tudok tenni a hazai zenei kultúra épüléséhez, sokszínűbbé válásához.

– Korábban vettél-e már részt a Múzeumok Éjszakáján látogatóként?

– Bevallom őszintén, még nem. Olyan volt több alkalommal is, hogy terveztem, de végül különböző fellépések, programok miatt nem tudtam ezt megvalósítani, hiszen nekem jellemzően a hétvége a munkanap. És így vissza is tudok csatlakozni az első kérdésedhez, hogy miért is vállaltam el a felkérést. Hát ezért is. Most végre „hivatalból” leszek ott a rendezvényen, nincs olyan egyéb kötelesség, ami elszólítson erről a nagyszerű alkalomról. Már alig várom az újabb múzeumi élményeket, családi programokat. Most ez lesz a „munka”, ami legalább annyira feltölt, mint amikor a színpadon vagyok, és énekelhetek, zenélhetek a közönségemnek.

– Előfordult-e már, hogy valamilyen képzőművészeti alkotás, valamilyen műtárgy megihletett, és zene lett belőle, mondjuk egy dal?

– Műtárgy, épület, helyszín még nem ihletett meg, de érdekesnek találom a felvetést, akár el is tudom képzelni. Ami viszont már buzdított alkotásra, azok a mesék. A mesékből ihletődött a Győz a jó című dalom. A mesék alapvetően arról szólnak, hogy azokban mindig a jó, a nemes lelkű, a tiszta, az őszinte szereplő győz, úgy, hogy ha a mesét is művészeti alkotásnak fogjuk fel, akkor a válaszom a kérdésedre mégiscsak inkább igen.

– Mit üzennél a hozzád hasonló, esetleg még fiatalabb generációnak, miért érdemes múzeumba járni?

– Az eddigi tapasztalataim alapján is bátran mondhatom, hogy ma a múzeumok minden igényt ki tudnak elégíteni. Olyan széles körű a kínálat tematikus tárlatokban, kiállításokban, múzeumi programokban, hogy szerintem mindenki megtalálja az érdeklődéséhez leginkább passzolót. Amellett, hogy ezek a programok szórakoztatóak, véleményem szerint hasznosak is, mert sokat lehet tanulni belőlük. Minden múzeum értékeket hordoz, és azt gondolom, hogy ez ma kell a fiataloknak. Úgy látom ugyanis, hogy az értékrendjük kicsit átformálódott, és nem a legjobb irányba. Ha képesek egy-egy alkotás mögöttes tartalmát felfedezni, rálelni a benne rejlő értékekre, az őket megszólító mondanivalóra, akkor sok-sok egyedi, építő élménnyel gazdagodhatnak. Tehát arra buzdítok mindenkit, különösen a fiatalokat, hogy járjanak múzeumba, kezdhetik ezt akár az júniusi Múzeumok Éjszakáján is. Várunk mindenkit! Találkozzunk a MÚZÉJ-en!