Időszakos kiállítás
attrakció
kiállítás

Egy éjszakára megnyitja kapuit Európa második legnagyobb mézeskalács városa

Gyere el június 22-én délután 6 órától éjfélig bármikor a Bálnába, egyél egy falat Mézeskalácsvárost, és előre foglalj le egy telket, hogy idén karácsonykor részt vehess minden idők legszebb társasági szobrának létrehozásában.  
A Jubileumi Telekfoglalás Szent Iván éjjelétől Luca napig tart.

A 9. Mézeskalácsváros Európa második legnagyobb mézeskalács városa, mérnökök, művészek, futballisták, cukrászok, tudósok, könyvelők, nővérek, színészek, orvosok, művészettörténészek, katonák, írók, biológusok, borászok, asszisztensek, vidékiek, városiak, fiatalok, idősebbek, egyedülállók, családosok, vallásosak, nem vallásosak, nők, férfiak, gyerekek építették. A budapesti Mézeskalácsváros abban különbözik a többi mézeskalács várostól, hogy elemei anonim adományok, így a falai és bejárata is adományozott, adomány a belé fektetett munka, minden mézeskalács épület, a teremben lévő személyzet szabadidejét adományozza a városnak. A várost, ha a kezdeti éveket is ideszámoljuk, élete során kilencszázezernél is többen nézték meg. A világról mindenhonnan érkeznek erre az eseményre, úgy is, hogy a látogatók húsztól-hatvan percet várakoznak bebocsátásra a Mézeskalácsváros ajtaja előtt a karácsonyi ünnepek alatt. A Szent Iván éjjelén nyíló rendhagyó kiállítás az idei jubileum alkalmából, az eddigi évek több ezer alkotójának és támogatóinak tiszteletére jött létre és várja látogatóit a Múzeumok Éjszakáján, 18 óra és éjfél között a Bálna utcaszintjén.

Arany karszalaggal a galériába a belépés soron kívül, külön bejáraton történik.

---- Műsorváltozás ----

Értesíteni szeretnénk, hogy a Mézeskalácsváros eltűnt a Bálnából*

A Mézeskalácsváros egy ideig hallgatott, aztán megfordult, és nyugodt léptekkel elindult a Bálna folyosóján, ki a Salkaházi Sára rakpart irányába. A zebránál éppen pirosat jelzett a lámpa, a Mézeskalácsváros megállt és várt. Az emberek utánanéztek, de nem szóltak semmit; minálunk semmin sem csodálkoznak, legföljebb azon, ami természetes. Megjött a villamos, elvitte az utasokat, a  Mézeskalácsváros pedig vidáman ballagott végig az egyetem felé vezető úton a verőfényes tavaszi délutánban.

Nézegette a kirakatokat. Elácsorgott a virágüzlet előtt, egyesek látták bemenni egy könyvesboltba, de lehet, hogy összetévesztették valaki mással. Egy mellékutcai italboltban felhajtott egy kupica rumot, aztán végigsétált a Duna-parton, és átment a Margitszigetre. Meglátta a Japánkertet. Továbbsétált, aztán visszafordult, végül átment a zenélő kúthoz, és tapintatosan, de kitartóan szemezni kezdett a kerttel. Később, amikor már sötétedett, belegázolt egy virágágyba a rózsák közé.

Hogy éjszaka mi történt a Japánkertben mi nem, azt nem lehetett kideríteni, mert a szigeten rossz a közvilágítás. De másnap a korai járókelők észrevették, hogy a tó és a hozzá vezető ösvények is tele vannak dobálva vérvörös rózsákkal, a kút tetején a Neptun szobor pedig egész nap összevissza mutatta az időt. A Mézeskalácsvárosnak akkor már hűlt helye volt. Ő pirkadatkor elhagyta a Szigetet, és átkelt Budára. Fölment a Gellérthegyre, onnan hegyen-völgyön át a Hármashatár-hegy csúcsára kapaszkodott föl, aztán leereszkedett a hegy oldalán, és nekivágott az országútnak. Egy ideig nem látták Budapesten.

Még folyik a nyomozás az ügyben, de a hír önmagában igaz: ez a gyönyörű, a nagyvonalúság attribútumait magán hordozó műalkotás, amelynek eszmei értéke, körülbelül kétmilliárd forint, valóban egyik napról a másikra eltűnt a Bálnából. A Múzeumok Éjszakáján a vitrinen át mindössze a Mézeskalácsváros helye lesz látható. Megértését köszönjük!

* Örkény István, Ballada a költészet hatalmáról műve után